Egy olyan jelenet a Szentírásból, amely erős párhuzamba vonható a világ jelen állásával. Barabás (vagy Barabbas) szimbolikája (értelmezés szerint) arra utal, hogy a tömegek nem az igazságot választják (Jézust), hanem a bűnözőt. Az igazságnak ugyanis súlyos terhe van és a modern kori diktátor szirén éneke a felejtés fenséges mámorával kecsegtet. Az igazság komplex, az igazság feltáróját felelősség terheli, az igazság nem szórakoztat. Az igazság ragyogó tükréből torz civilizációnk képe köszön vissza. Így ütközik ellenállásba az, aki a hitegetés, ígérgetés helyett segítő kezet, tudást és ismeretanyagot nyújt.

Ugyan már sokszor feltettem a kérdést, de hadd hangozzon el ismét. Tettes, vagy áldozat az ember a fájdalom és szenvedés birodalmában? Csoda hát, hogy a nép inkább választja a destabilizáció groteszk “hőseit”, az álmozgalmak szórakoztató vezéreit, az ígéretek csapdáját, mint a felelősség terhét, mint az igazságot? A kérdés nem költői, hiszen a válasz tartalmazza magát a megoldást “kiskorúságunk” okozta problémáinkra.